1.1. Szabványok
DIN EN 612 „Fémlemez ereszcsatornák és csapadékvíz-lefolyócsövek.
Fogalommeghatározások, osztályozás és követelmények"
(ugyanaz: MSZ EN 612:1988)
Fogalommeghatározások, osztályozás és követelmények"
(ugyanaz: MSZ EN 612:1988)
DIN EN 1462 „Ereszcsatorna-tartók. Követelmények és vizsgálat"
(ugyanaz: MSZ EN 1462:1988)
(ugyanaz: MSZ EN 1462:1988)
DIN 18460 „Épületen kívüli lefolyócsövek és ereszcsatornák.
Fogalmak és méretezési alapelvek"
(hazai ekvivalens szabvány:
MSZ-04-134:1991 „Az épületek csatornázása")
Fogalmak és méretezési alapelvek"
(hazai ekvivalens szabvány:
MSZ-04-134:1991 „Az épületek csatornázása")
DIN 1986 „Épületek és telkek vízelvezetése"
1.2. Méretezés / függő ereszcsatorna
A DIN 18460 szabvány előírásai szerint méretezni a lefolyócsöveket kell, és az eredményül kapott lefolyócső-átmérőhöz kell a hozzá méretben illő (DIN EN 612 szerinti) ereszcsatornát hozzárendelni. A lefolyócsövet a mértékadó fajlagos csapadékvízhozam, a tető vízgyűjtő területe (vetületi alapterülete), valamint az ún. lefolyási tényező alapul vételével kell méretezni.
Az irányadó hazai előírás – az MSZ-04-134:1991 szabvány – szerint a méretezés alapja kizárólag a csatlakozó tetőfelület vetületi mérete. (Ezen – épületgépészeti szemléletű – szabvány alapvetően a lapostetős épületek belső ejtővezetékeinek méretezését szabályozza, de – más előírás híján – a tető vízelvezető rendszerének általános méretezésére is ezt kell használni.)
1.3. Rögzítés
Az ereszcsatornákat többnyire csatornatartókba rögzítik. A csatornatartókat a szarufák végére, vagy – amennyiben a szarufák sűrűsége és kiosztása nem felel meg az ereszcsatorna rögzítési követelményeinek (pl. ha a távolságuk 80 cm-nél nagyobb) – ereszpallóra rögzítik. (Az ereszpallókat a szarufák végébe be kell süllyeszteni!) Egyes különleges kialakítású csatornatartókat a csatorna mögötti homlokzati falon rögzítenek.
A csatornatartókat úgy kell meghajlítani, hogy a csatorna lejtése az összefolyó felé biztosított legyen: 3 mm/m, ill. – belső helyzetű csatornáknál – 5 mm/m.
(A németországi előírások megengedik az épületen kívüli ereszcsatornák lejtés nélküli szerelését is. A RHEINZINK®-ereszcsatorna-rendszer – elemeinek átlagon felüli méretpontossága miatt – műszakilag alkalmas a lejtés nélküli szerelésre is.)
(A németországi előírások megengedik az épületen kívüli ereszcsatornák lejtés nélküli szerelését is. A RHEINZINK®-ereszcsatorna-rendszer – elemeinek átlagon felüli méretpontossága miatt – műszakilag alkalmas a lejtés nélküli szerelésre is.)
A lefolyócsöveket általában a homlokzati falhoz rögzítik. Az egyes lefolyócső-szakaszokat úgy kell egymásba dugva toldani, hogy az elemek hőmozgása ne legyen akadályozott. (A toldást nem szabad forrasztani!) Az elemek megcsúszását a csőbilincs fölött a lefolyócsőre forrasztott lecsúszásgátló gyűrűvel, vagy a hegesztett hosszanti varratú RHEINZINK®-lefolyócsövek csővégi felbővítése alatt szerelt csőbilincsekkel lehet megakadályozni.
1.4. Csatornatartók / adatok, méretek
A RHEINZINK®-ereszcsatorna-rendszer
ereszcsatornái: megfelelnek a DIN EN 612 szabvány követelményeinek,
csatornatartói: megfelelnek a DIN EN 1462 szabvány követelményeinek.
csatornatartói: megfelelnek a DIN EN 1462 szabvány követelményeinek.
1.5. A hőmozgás biztosítása
A RHEINZINK®-ereszcsatornák dilatációs elemeinek távolsága az alábbi legyen:
A dilatációs elemek távolsága (külső helyzetű csatornák)
A csatorna alakja, funkciója Kiterített szélesség (névleges méret) Dilatációs elemek távolsága (max.)
Függő ereszcsatorna *
-félkör szelvényű
-négyszög szelvényű
< 500 15,0 m
(javasolt: 12,0 m)
Függő ereszcsatorna *
-félkör szelvényű
-négyszög szelvényű ³ 500 9,0 m
Fekvő ereszcsatorna ³ 500 8,0 m
Függő ereszcsatorna *
-félkör szelvényű
-négyszög szelvényű
< 500 15,0 m
(javasolt: 12,0 m)
Függő ereszcsatorna *
-félkör szelvényű
-négyszög szelvényű ³ 500 9,0 m
Fekvő ereszcsatorna ³ 500 8,0 m
* a csatorna méretei a DIN EN 612 szerintiek
Fenti irányértékek az egyenes vonalú szakaszokra vonatkoznak. A fix pontoktól (sarkoktól, végződésektől) mindig a táblázat értékeinek felét kell figyelembe venni.
A hőmozgást általában a csatornába forrasztható rugalmas betétes RHEINZINK®-dilatációs elemekkel kell biztosítani.
A hőmozgás a RHEINZINK®-ereszcsatornák speciális, tölcsér formájú összefolyó elemében külön dilatációs betét nélkül is biztosítható – ez is a rendszer egyik különlegessége. (Beforrasztott összefolyó esetén ez nem volna lehetséges.)
1.6. A RHEINZINK -ereszcsatorna-rendszer elemei
A kereskedelemben kapható – külön-külön gyártóktól származó – csatornaszerelvények méretpontos illeszkedése a csatornákhoz és egymáshoz nem biztosított. A RHEINZINK®-csatornarendszer valamennyi eleme azonos gyártótól („egy kézből”) származik, méretpontosságuk pedig példaszerű, így a kompatibilitási problémák eleve ki vannak zárva.
Hegesztett hosszanti varratú RHEINZINK®-lefolyócsövek
A nagyfrekvenciával hegesztett hosszanti varratú – körszelvényű – RHEINZINK®-lefolyócsövek a szokásos technológiákkal (fekvőkorccal, illetve forrasztottan) készült hosszanti varrattú lefolyócsövekhez képest magasabb műszaki színvonalat képviselnek, mert tartósabbak, megbízhatóbbak és esztétikusabbak, mint a korábbiak. A RHEINZINK®-lefolyócsövek 60 mm, 80 mm, 100 mm és 120 mm átmérővel készülnek, standard hosszúságuk 3,0 m. (Más hosszúságok megrendelésre legyárthatók 2,0-5,0 m hosszúságban.)
Hegesztett hosszanti varratú RHEINZINK®-lefolyócsövek
A nagyfrekvenciával hegesztett hosszanti varratú – körszelvényű – RHEINZINK®-lefolyócsövek a szokásos technológiákkal (fekvőkorccal, illetve forrasztottan) készült hosszanti varrattú lefolyócsövekhez képest magasabb műszaki színvonalat képviselnek, mert tartósabbak, megbízhatóbbak és esztétikusabbak, mint a korábbiak. A RHEINZINK®-lefolyócsövek 60 mm, 80 mm, 100 mm és 120 mm átmérővel készülnek, standard hosszúságuk 3,0 m. (Más hosszúságok megrendelésre legyárthatók 2,0-5,0 m hosszúságban.)
A négyzet szelvényű lefolyócsövek standard hosszúsága 2,0 m.
1.7. A belső helyzetű csatornákra vonatkozó többletkövetelmények
A belső helyzetű csatornákat (shed- és attikacsatornákat) fokozott gondossággal kell tervezni és készíteni: úgy, hogy az elkészült szerkezet az épületen kívüli csatornáknál magasabb szintű biztonságot nyújtson. Ezért az alábbi műszaki szabályokat kell betartani (műszaki javaslatok a DIN 1986 szabvány előírásai alapján):
A belső helyzetű csatornákat mindig kétszintű vízelvezetéssel (ún. biztonsági csatornával) kell kialakítani; a felső és az alsó (biztonsági) csatorna-elem között mindenütt legalább 20 mm szabad távolság legyen. A biztonsági csatorna felső pereme mindenütt legalább 20 mm-rel legyen a belső csatornaelem felső pereme fölött.
A csatorna lejtése > 5 mm/m legyen (a biztonsági csatornában is).
A belső helyzetű csatornákban tölcsér formájú összefolyókat kell alkalmazni (mivel azok elfolyási jellemzői sokkal jobbak, mint a hengeres kialakítású összefolyóké). Kétszintű vízelvezetés esetén az összefolyókat „cső a csőben” módon kell kialakítani.
Az épületen belüli gépészeti lefolyócsövet a csatorna összefolyójához tömítetten (visszatorlódás-mentesen) kell csatlakoztatni. A cső külső oldalán kialakuló páralecsapódás megelőzésére a lefolyócsövek épületen belüli felső szakaszát hőszigeteléssel kell ellátni (az összefolyók alatt 2-3 m-es hosszúságban).
A biztonságos működés érdekében az összefolyóban mindenképpen lombfogót (de legalábbis „labdakeresztet”) kell elhelyezni. (Olyan helyeken, ahol jelentős mennyiségű lehullott levéllel kell számolni, lombkosár helyett a csatorna teljes nyitott felületén elhelyezett lombfogó rács is alkalmazható.)
Egy-egy csatornaszakaszhoz legalább két-két összefolyó tartozzon (két véglemez ill. véglemezes dilatáció között). Az összefolyók sűrítése mindig hatásosabb, mint a keresztmetszetük növelése („ökölszabály”: kétszer annyi lefolyó javasolt, mint a függő ereszcsatornáknál).
A csatornához ajánlott (tartalékkal méretezett keresztmetszetű) túlfolyókat is kialakítani.
(Lombkosár alkalmazása esetén nagy levélterhelésű helyeken belső csatornáknál még ott is ajánlott biztonsági túlfolyót beépíteni, ahol egy csatornaszakaszhoz több összefolyó tartozik.)
A belső helyzetű csatorna vízelvezetését lehetőleg mindig épületen belül kell megoldani, mert a külső vízelvezetés esetén nagy a veszélye annak, hogy a faláttörésben jégdugó alakul ki.
A csatorna ereszvonala fölött hófogót kell szerelni.
A csatornában elektronikusan vezérelt csatornafűtést kell létesíteni (hőmérséklet- és nedvességérzékelővel).
A csatornának a hőmérsékletváltozás következtében fellépő hosszváltozásait mindenütt biztosítani kell (mind a felső, mind az alsó elemben).
A hőmozgás számára mindenütt elegendő teret kell biztosítani, s a közbenső csatornaszakaszokon a hőmozgást rugalmas betétes (kivételes esetben magasponti véglemezes) dilatációs elemekkel kell biztosítani. Kedvező, ha a dilatációs elemek távolsága inkább sűrűbb az előírtnál.
A csatorna hatásos keresztmetszeti szelvényének függőleges mérete legalább a vízszintes méret
(> 16 cm ) fele legyen. (A fenti méretek a kétszintű vízelvezetésű csatorna felső elemére érvényesek.)
A csatorna mérete olyan legyen, hogy azt könnyen el lehessen készíteni (előgyártás és forrasztás) és tisztítható legyen (azaz a szükséges szerszámokkal a csatornában dolgozni lehessen).
A csatorna lemezének anyagvastagsága a kiterített szélességtől függő, de > 0,8 mm legyen (az MSZ EN 612 előírásai alapján).
Javasolt a csatornára vonatkozóan a megrendelővel tisztítási-karbantartási szerződést kötni (pl. tisztítás, a bitumenes anyagú tetőfedés alatti csatornák a bitumenkorróziótól védő belső festésének rendszeres felújítása, stb.).
A dilatációs elemek távolsága (belső helyzetű csatornák)
A belső helyzetű csatornákat mindig kétszintű vízelvezetéssel (ún. biztonsági csatornával) kell kialakítani; a felső és az alsó (biztonsági) csatorna-elem között mindenütt legalább 20 mm szabad távolság legyen. A biztonsági csatorna felső pereme mindenütt legalább 20 mm-rel legyen a belső csatornaelem felső pereme fölött.
A csatorna lejtése > 5 mm/m legyen (a biztonsági csatornában is).
A belső helyzetű csatornákban tölcsér formájú összefolyókat kell alkalmazni (mivel azok elfolyási jellemzői sokkal jobbak, mint a hengeres kialakítású összefolyóké). Kétszintű vízelvezetés esetén az összefolyókat „cső a csőben” módon kell kialakítani.
Az épületen belüli gépészeti lefolyócsövet a csatorna összefolyójához tömítetten (visszatorlódás-mentesen) kell csatlakoztatni. A cső külső oldalán kialakuló páralecsapódás megelőzésére a lefolyócsövek épületen belüli felső szakaszát hőszigeteléssel kell ellátni (az összefolyók alatt 2-3 m-es hosszúságban).
A biztonságos működés érdekében az összefolyóban mindenképpen lombfogót (de legalábbis „labdakeresztet”) kell elhelyezni. (Olyan helyeken, ahol jelentős mennyiségű lehullott levéllel kell számolni, lombkosár helyett a csatorna teljes nyitott felületén elhelyezett lombfogó rács is alkalmazható.)
Egy-egy csatornaszakaszhoz legalább két-két összefolyó tartozzon (két véglemez ill. véglemezes dilatáció között). Az összefolyók sűrítése mindig hatásosabb, mint a keresztmetszetük növelése („ökölszabály”: kétszer annyi lefolyó javasolt, mint a függő ereszcsatornáknál).
A csatornához ajánlott (tartalékkal méretezett keresztmetszetű) túlfolyókat is kialakítani.
(Lombkosár alkalmazása esetén nagy levélterhelésű helyeken belső csatornáknál még ott is ajánlott biztonsági túlfolyót beépíteni, ahol egy csatornaszakaszhoz több összefolyó tartozik.)
A belső helyzetű csatorna vízelvezetését lehetőleg mindig épületen belül kell megoldani, mert a külső vízelvezetés esetén nagy a veszélye annak, hogy a faláttörésben jégdugó alakul ki.
A csatorna ereszvonala fölött hófogót kell szerelni.
A csatornában elektronikusan vezérelt csatornafűtést kell létesíteni (hőmérséklet- és nedvességérzékelővel).
A csatornának a hőmérsékletváltozás következtében fellépő hosszváltozásait mindenütt biztosítani kell (mind a felső, mind az alsó elemben).
A hőmozgás számára mindenütt elegendő teret kell biztosítani, s a közbenső csatornaszakaszokon a hőmozgást rugalmas betétes (kivételes esetben magasponti véglemezes) dilatációs elemekkel kell biztosítani. Kedvező, ha a dilatációs elemek távolsága inkább sűrűbb az előírtnál.
A csatorna hatásos keresztmetszeti szelvényének függőleges mérete legalább a vízszintes méret
(> 16 cm ) fele legyen. (A fenti méretek a kétszintű vízelvezetésű csatorna felső elemére érvényesek.)
A csatorna mérete olyan legyen, hogy azt könnyen el lehessen készíteni (előgyártás és forrasztás) és tisztítható legyen (azaz a szükséges szerszámokkal a csatornában dolgozni lehessen).
A csatorna lemezének anyagvastagsága a kiterített szélességtől függő, de > 0,8 mm legyen (az MSZ EN 612 előírásai alapján).
Javasolt a csatornára vonatkozóan a megrendelővel tisztítási-karbantartási szerződést kötni (pl. tisztítás, a bitumenes anyagú tetőfedés alatti csatornák a bitumenkorróziótól védő belső festésének rendszeres felújítása, stb.).
A dilatációs elemek távolsága (belső helyzetű csatornák)
A csatorna alakja, funkciója Kiterített szélesség (névleges méret) Dilatációs elemek távolsága (max.)
Belső csatorna
-félkör szelvényű < 500 12,0
Belső csatorna
-félkör szelvényű ³ 500 mm
(£ 1000 mm) 9,0
Belső csatorna
-négyszög szelvényű bármely kiterített szélesség
(£ 1000 mm) 6,0
Belső csatorna
-félkör szelvényű < 500 12,0
Belső csatorna
-félkör szelvényű ³ 500 mm
(£ 1000 mm) 9,0
Belső csatorna
-négyszög szelvényű bármely kiterített szélesség
(£ 1000 mm) 6,0
Fenti irányértékek az egyenes vonalú szakaszokra vonatkoznak. A fix pontoktól (sarkoktól, végződésektől) mindig a táblázat értékeinek felét kell figyelembe venni.
